Kedves Látogató, köszöntjük honlapunkon!

A honlap a XIX. században Európa szerte ismert és közkedvelt magyaros zenei stílus, a style hongrois jelentőségét, előzményeit, hátterét, stílusjegyeit mutatja be. A style hongrois kérdéskörét átfogóan tárgyaló egyetlen angol nyelvű könyv Jonathan Bellman The Style Hongrois in the Music of Western Europe című munkája (Boston, 1993), amely szándéka szerint sem célozta a magyaros stílus témakörének szakszerű, komplex bemutatását. A legújabb kutatási eredmények, publikációk birtokában a style hongrois vizsgálatának széles alapokon kell nyugodnia.

Kiindulnunk elsődlegesen abból kell, hogy az adott korban, esetünkben nagyjából a XVIII. század közepétől a XIX. század végéig, XX. század elejéig a zeneszerzők mit hallhattak, milyen zenei anyaggal, milyen előadásban találkozhattak. Fel kell térképeznünk időtől és helytől függően a stílus és a repertoár alakulását. Ezt két irányból tehetjük meg. Egyrészt a korabeli kottás lejegyzésekből, zenélési alkalmak leírásából, melyek jelentős része ma már publikációkban hozzáférhető. Másrészt a hangszeres népzenei hagyományból.

A szűkebb értelemben vett népi, vagy falusi tánczenét régi és új rétegével egyetemben, valamint a 18. század második felének összefoglaló névvel verbunkosnak nevezett stilizált, magyaros tánczenei repertoárját tekinthetjük a style hongrois zenei alapjának, a stílus generatív magjának. Erre épült rá a XIX. század első évtizedétől kezdve a magyaros tánczenei stílusban fogant művek, a verbunkosok, általában lassú és gyors (lassú–friss) táncpárok gazdag termése, valamint fokozatosan növekvő mértékben az énekelhető népies műzene, a nóta műfaja, és velük szoros összefüggésben az egyre inkább városinak nevezhető cigányzenélés. Ezzel a zenei világgal találkoztak a kor zeneszerzői, zenészei, többek között a fiatal Liszt Ferenc, és ez a zenei világ vált a külvilág, de a magyarság számára XIX. század számára is a nemzeti identitás egyik fontos kifejezőjévé.